Méz-töri 2., az ókor, tovább idézünk a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár honlapjáról:

„Az asszírok egyik ékírásos tábláján mézzel készült gyógyszerek receptjei olvashatók.

Az ókori Egyiptomban jelentős volt a méhészkedés. Bizonyítják ezt a templomi domborművek (hieroglifák), ahol ismételten előfordulnak a meglehetősen karcsú méhek. Egy tébai sírkövön méhkas ismerhető fel. A piramisokban mézet és mézes süteményt találtak a régészek. A leletek között nagyobb számban ismertek méhviaszból készült szobrocskák is. Az egyiptomi orvosok és papok a balzsamozáshoz méhészeti termékeket (méz, viasz, propolisz) is felhasználtak.Az Ószövetségben is szó van a méhek gondozásáról, a méhcsaládok nap és eső elleni védelméről, a füstölésről és a méz kinyeréséről.

Az ősi kínai kultúrában a méz fontos gyógyszernek számított. Egy kb. 3700 éves orvosi mű (Nü-ci-hiang) azt tanácsolja, hogy porított ginseng-gyökeret keverjünk össze mézzel, és azt fogyasszuk rendszeresen. Ettől hosszú lesz az életünk.

Az ókori görögök sokat foglalkoztak a méhekkel és a méhészeti termékekkel. A méz görög neve melissza volt. Heinrich Schliemann trójai ásatásai során 2900 éves mézzel és viasszal átitatott bőrmaradványokat talált és olyan lyuggatott cserépedényeket tárt fel, amelyeket a kasokból kimetszett lépek kicsorgatására használtak. Homérosz az eposzokban (Iliász és Odüsszeia) a mézet az istenek ajándékának mondja.

Rómában ie. 171-ben nyílt meg a süteményesek piaca, ahol mézeskalácsok árulták termékeiket, többek között mézzel tartósított gyümölcsöket.”